Hogyan kell fenntartani a gyógyszeripari célra szánt vizet a termelési folyamatokban

A gyógyszeripari gyártás során a gyógyszeripari felhasználásra szánt víz (PW, WFI stb.) messze túlmutat egy egyszerű nyersanyag hagyományos értelmezésén; inkább kulcsfontosságú összetevőként jelenik meg, amely szorosan kapcsolódik a globális jó gyártási gyakorlatokhoz (GMP) a gyógyszerek biztonságát, hatékonyságát és szabályozási engedélyezését illetően. A gyógyszeripari vízrendszer megfelelő karbantartásának hiánya mikrobiológiai szennyeződések, vegyi maradékok, sőt a legsúlyosabb esetben ipari termelési leállások és fogyasztókra nézve veszélyes következmények kialakulásának tenyésztőhelyévé válhat. Ezért nélkülözhetetlen, hogy a gyógyszeripari vállalatok stratégiai és gondos működési tervet dolgozzanak ki a gyártósorokban használt gyógyszeripari víz rendszeres karbantartására. Ennek a cikknek a célja, hogy áttekintést adjon és bemutassa a legfontosabb lépéseket, valamint az optimális stratégiákat annak biztosítása érdekében, hogy a gyártás során alkalmazott és felhasznált víz minősége folyamatosan megbízható maradjon.

De velop ment of an Automated Water Quality Monitoring System.

Az első és legfontosabb lépés a gyógyszeripari víz tisztaságának fenntartásában az, hogy pontos és folyamatos rögzítést vezessenek be a vízminőségi mutatókról. A megfelelő mintavételi stratégiák alkalmazása, valamint egy megbízható gyógyszeripari monitorozási rendszer kialakítása biztosítja a szükséges szabványok betartását, és elkerüli a keresztszennyeződés bármely lehetséges esetét.

Először is meg kell határozni a gyógyszeripari víz adott típusához kapcsolódó kulcsfontosságú monitorozási paramétereket. A Tisztított Víz (TV) rendszeréhez tartozik a pH, az elektromos vezetőképesség, a TOC, valamint a mikrobák ellenőrzése, míg az Injekcióhoz szükséges Víz (ISV) további endotoxin-tesztelést és szigorúbb paramétereket igényel. A monitorozási paramétereknek meg kell felelniük a USP, EP, CP szabványoknak és a globális szabályozási előírásoknak.

Másodszor, kombinálja az online és offline felügyeletet. Az online érzékelők mérhetik az elektromos vezetőképességet és a hőmérsékletet, valamint riasztást küldhetnek, ha bizonyos értékek túl magasak vagy túl alacsonyak. Az offline felügyelet mikrobák, TOC és egyéb paraméterek tesztelését jelentheti meghatározott időközönként, például napi szinten mikrobák esetén és hetente TOC esetén, így részletesebb elemzést nyújtva, mint amit az online érzékelők képesek detektálni.

Harmadszor, tegyen meg minden szükséges lépést annak érdekében, hogy az összes felügyeleti adatot rendezetten tárolják. Minden feljegyzést megfelelően meg kell őrizni és karbantartani, beleértve a korrekciós intézkedések dokumentációit, az időpontot, a dátumot, a kezelő személyt és minden egyéb releváns adatot. A feljegyzéseknek meg kell felelniük a vízminőségi előírásoknak, közzéteszési célra.

Rendszeres tisztítási és fertőtlenítési protokollok bevezetése

A gyógyszeripari vízrendszer szennyeződése biofilm, ásványi lerakódás vagy kémiai maradékok miatt léphet fel. A rendszer optimális működési állapotának eléréséhez rendkívül fontos a rendszeres fertőtlenítés és tisztítás, hogy csökkentsék ezeket a kockázatokat.

Először is, hozzon létre egy tisztítási ütemtervet a rendszer kialakításának és használati gyakoriságának függvényében. Például a tárolótartályokat és az elosztóhálózatot hetente lehet szükséges fertőtleníteni, míg az érintett fordított ozmózis (RO) membránokat havonta kell tisztítani a szennyeződések eltávolítása céljából. Különösen fontos az ütemezés a termelési ciklusokhoz igazítása. A tisztítást és fertőtlenítést akkor célszerű végezni, amikor a termelés fut, mivel így a megszakítás minimális, és a tisztítás hatékonyan elvégezhető.
 
Másodszor, válasszon tisztító- és fertőtlenítőszereket, amelyek megfelelnek az adott feladatnak. Ezeknek az anyagoknak összhangban kell lenniük a rendszeralkotó elemekkel és anyagokkal, például rozsdamentes acéllal és műanyaggal, hogy elkerüljék a korróziót és a kimosódást. Biztonságos szerek közé tartozik a forró víz (fertőtlenítőszer), citromsav (kifilmzőszer) és hidrogén-peroxid (mikrobiocid). Mindig gyógyszerészeti minőségű anyagokat használjon, amelyek minimális kimosódást és maradékot hagynak, így védi a vizet szennyező anyagoktól.
 
Harmadszor, ha alkalmazható, kövesse az elfogadott tisztítási protokollokat. Minden tisztítási lépést, a rendszer idegen beavatkozásainak megszüntetését és minden ehhez kapcsolódó tevékenységet úgy kell elvégezni, hogy ellenőrzés bizonyítsa a rendszer tisztaságát. A rendszer tisztítása után ez a lépés különösen fontos ahhoz, hogy biztosítsa a kívánt komponensek megőrzését, és elkerülje az emberi hibákat.

Rendszeresen karbantartja a víztisztító berendezéseket.

A gyógyszeripari vízrendszerek lényeges elemei, mint például az RO membránok, ioncserélő gyanták, szűrők és szivattyúk, mindegyikük magas szintű szakértelemmel rendelkezik. Ezeket az alkatrészeket rendszeresen karbantartani kell a váratlan hibák elkerülése és a hatékony víztisztítás biztosítása érdekében.

Először is végezzen ütemezett ellenőrzéseket, karbantartást és fogyóalkatrészek cseréjét. Például az előszűrőket minden egy-t három hónapban ki kell cserélni, attól függően, hogy mennyi szennyeződés halmozódott fel, hogy megelőzzék a dugulást. Az ioncserélő gyantáknak viszont 1-2 év az élettartama, és akkor ki kell őket cserélni, amikor csökken a szennyeződések eltávolítására való képességük. A fordított ozmózis (RO) membránok esetében az élettartam 2-3 év lehet, ám ezeket is rendszeresen ellenőrizni kell szivárgás szempontjából, és megfelelően karbantartani kell.

Másodszor, figyelje a kritikus berendezések teljesítményét. Az RO rendszer esetében figyelemmel kísért speciális paraméterek közé tartozik a nyomás, az áramlási sebesség és a visszatartási ráta. Ha hirtelen és magyarázatlan növekedés következik be a nyomásban, vagy csökken a visszatartási ráta, az membránkárosodásra vagy szennyeződésre utalhat, amelyet azonnal ellenőrizni kell. Más fontos alkatrészeket, például szivattyúkat és szelepeket is rendszeresen ellenőrizni kell szivárgás és rendellenes zaj szempontjából. Ha ezeket hosszú ideig figyelmen kívül hagyják, azok szennyeződést okozhatnak a rendszerben.

Harmadszor, rendszeres és szervezett karbantartási naplókat kell vezetni. A rendszer minden karbantartási lépéséről jelentést kell készíteni, beleértve – de nem kizárólag – az alkatrészek cseréjét és a teljesítményteszteket, amelyek minden eszköz számára kritikus dokumentumok. Ezek a feljegyzések elengedhetetlenek a rendszeralkatrészek élettartamának nyomon követéséhez, a karbantartás optimalizálásához és a jó gyártási gyakorlat (GMP) rendszer előírásainak betartásához.

Megfelelő szabályozás a víztároló és elosztó rendszer felett

A szennyeződés nem kizárólagosan a kezeletlen vizekre jellemző. A tisztított víz is szennyeződhet, ha a tárolást és elosztást nem megfelelően kezelik. A leállt víz és a nem megfelelő keringtetés jelentős tényezők a vízminőséget veszélyeztető tényezők között.

Először is az átfolyótartály üzemeltetését és tervezését kell optimalizálni. Az átfolyótartályokat 316L minőségű rozsdamentes acélból kell készíteni (amelynek nem korróziós és antimikrobiális tulajdonságai vannak), és a tartályokat hatékony leürítés érdekében kúpos aljzattal kell ellátni. A tartályban enyhe pozitív nyomás szükséges (szűrt levegő használatával) ahhoz, hogy megakadályozzuk a légköri szennyeződések bejutását. Emellett kerülni kell a tartály túltöltését. Még a cirkuláció enyhe csökkenése is stagnáláshoz vezethet.

Másodszor, a keringést a elosztóhurkokban fenn kell tartani. A „halott végű” szakaszokban (használt, használatlan vagy egyenes részek egy hurokban) álló víz könnyen hozzáférhető és ideális környezet a mikrobák szaporodásához. Az elosztórendszereket úgy kell tervezni, hogy a „halott végű” szakaszok teljes hossza ne haladja meg a csőátmérő hatszorosát, továbbá gondoskodni kell arról, hogy a víz keringjen és 1–3 m/s sebességet tartsan meg, így elkerülhető a leülepedés és a mikrobák tapadása.

Harmadszor, rendszeres tároló- és elosztórendszer-szanitizálás szükséges. A rendszeres szanitizáláson túl időszakos „sokkoló szanitizálás” is szükséges ahhoz, hogy ki lehessen irtani a rendszerben esetlegesen megtalálható tartós biofilmeket. Ezt követően a rendszert teljesen le kell öblíteni, majd tesztelni kell annak biztosítása érdekében, hogy a rendszerben ne maradjon szanitizálószer.

Alkalmazottak képzése üzemeltetési eljárásokról és rendszerkarbantartásról

A vízminőségi eltérések gyakran emberi hibákból adódnak. Győződjön meg arról, hogy a gyógyszeripari vízrendszereket üzemeltető és karbantartó személyzet teljes körűen képzett és felkészült legyen az eljárások végrehajtására.

Először is, olyan képzési stratégiát kell kidolgozni, amely az egyén felelősségeire helyezi a hangsúlyt. A napi rendszerfigyelés és naplózás, a rendszer indítása és leállítása, valamint az alapvető hibaelhárítás mind olyan terület, amelyhez szükséges a képzés. A karbantartó technikusoknak az eszközök javításával, alkatrészek cseréjével és a rendszer érvényesítésével kapcsolatos összetettebb témákban is részesülniük kell képzésben. A minőségellenőrzést végző személyzetnek pedig a vízvizsgálati eljárásokról és a szabályozási keretrendszerről kell oktatást kapnia.

Másodszor, a képzés nem áll le a kezdeti képzéssel. Ahogy a szabályozási előírások és az elfogadott legjobb gyakorlatok változnak, a dolgozóknak ezekben is naprakésszé kell válniuk. Elhanyagoltság alakulhat ki, és a kulcsfontosságú eljárások elfelejtődhetnek, amit éppen az ilyen ismétlődő képzések célja ellenőrizni.

Harmadszor, a képzést át kell tekinteni, és meg kell határozni a szakmai jártasság szintjét. Az összes képzési foglalkozást fel kell jegyezni, beleértve az résztvevők nevét, valamint a dátumot és a tárgyalt témákat. Rendszeres értékeléseket, például írásbeli vizsgákat vagy gyakorlati felméréseket kell alkalmazni annak biztosítására, hogy a dolgozók képesek legyenek alkalmazni a megszerzett ismereteiket. A szakmai jártasság értékelése szükséges ahhoz, hogy a tudáshiányos területeket pontosabb képzéssel pótolják.

Felkészülés a vízminőségi eltérések kezelésére és azokra történő reagálás

A vízminőségi eltérések néha előfordulhatnak annak ellenére, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk az előírt szabványok fenntartása érdekében. Egy meghatározott folyamat rendelkezésre állása az eltérések kezelésére csökkentheti a megoldandó problémák számát, valamint a termelésre és az előírások betartására gyakorolt hatásokat.

Először is hozzon létre egy egyszerű és világos elhárítási protokollt. A rendszer egy részét (pl. tartályok, szűrők és csövek) azonnal izolálni kell, amint eltérés történik (pl. mikrobiológiai számok tekintetében), hogy további szennyeződést elkerüljön. Gyors értesítésre van szükség a minőségellenőrzéstől, karbantartástól és a termeléstől, hogy azok meg tudják határozni a beavatkozási tervet.

Másodszor, mi okozta ezt az eltérést? Egy meghatározott problémánál mi volt az eltérés oka? Különböző eszközök alkalmazásával (halászcsont diagram, 5 Miért, stb.) azonosítsa, hogy az ok egy sérült berendezésrész, elégtelen fertőtlenítés vagy valamilyen emberi hiba volt-e. Függetlenül a problémától, nem szeretnénk ugyanezt a hibát a jövőben újra látni.

Harmadszor, határozza meg és vezesse be a korrekciós és prevenciós intézkedéseket (CAPA). Ebben az esetben a hibás cserefilter szivárgása korrekciós intézkedést igényel, míg a hibák elkerülésének biztosítása szigorú kontroll eljárásokat kíván meg, amelyek a prevenciós intézkedésekben kerülnek meghatározásra. Az eltéréskezelési folyamat rendkívül fontos, ezért dokumentálni kell a jövőbeni hivatkozás érdekében.